Elemek megjelenítése címkék szerint: Feledi János
Feledi Project - Prozódia
Feelings, nothing more than feelings
(Nemzeti Táncszínház – Feledi Project/Trió a lá Kodály: Prozódia - 2017. július 25.-i előadás)
Szegénységi bizonyítvány, de „Kodály világa” számomra a Háry János, meg a Székelyfonó, és pont. Aztán jön a Trió a lá Kodály, s elveszek Kodály „népzenéjében", mintha az lenne a Le Hot Jazz. Feledi János meg képes meglepni, újra. A Feledi Project ötödik előadását láttam zsinórban, azt hittem, tudom ám én már a dörgést. Hát egy frászt! Ezzel a produkcióval mentem vissza a kezdetekhez, számat tátva, mint az első előadásnál, a Psychénél. Ráadásként megint nem kellett semmit, de semmit megfejtenem, megértenem, csak átadni magam egy megfoghatatlan érzésnek. Ezért volt ez az előadás „aztahűha”.
Feledi János - portré
„Nem kell mindig nyolcat forogni” - Portré Feledi János táncművészről
Feledi János a táncművészek ifjabb generációjának tagja, még alig hagyta el a krisztusi kort, de már a magyar kortárs tánc egyik meghatározó alakja. Az általa alapított Feledi Projectnek 2016 októberében új bemutatója volt, Pilinszky: Szálkák címmel. A premier apropóján találkoztunk, beszélgettünk.
MENYEGZŐ (Feledi Project)
Go Johnny go!
(MOM Kulturális Központ/Nemzeti Táncszínház - Feledi Project: Sztravinszkij - Les Noces (Menyegző) - 2017. április 11.-i előadás)
Számomra is hihetetlen, de Sztravinkszkij Les Noces című darabját ismertem, az meg egyenesen csodaszámba ment, hogy láttam is a Royal Balett egy régi előadásán, dvd-n. Ha Sztravinkszkij zenéje díszlettervezésre ihlette Picassot, szerelemre lobbantotta Coco Chanelt és Walt Disney is akarta rajzfilmjéhez szerzeményét, pont a társművészetekre oly fogékony táncos fantáziáját ne mozgatta volna meg?
Rekviem (Feledi Project)
Knocking On Heaven’s Door
(Feledi Project – Rekviem - 2016. november 15.-i előadás)
Ha valaki meghal,
az csak úgy tűnik, mintha meghalt volna.
Továbbra is tökéletesen eleven marad a múltban,
éppen ezért nagy butaság,
ha az emberek sírnak a temetésén.
Minden egyes pillanat, a múlt, a jelen és jövő,
mindig is létezett és mindig létezni fog.
(Kurt Vonnegut)
Van-e élet a halál után? Ezt a kérdést előbb-utóbb mindenki felteszi magának. A Feledi Project előadása láttán előbb. Biztos vagyok benne, hogy minden néző úgy állt fel az este, hogy rádöbbent, vagy újra rádöbbent, véget fog érni egyszer a földi léte. Annak, aki vesztett el már valakit, aki fontos volt számára, vagy maga nézett szembe már a halállal, felkavaró az előadás. Pont, mint Bob Dylan klasszikusa, a Kopogás a mennyország kapuján.
Pilinszky: Szálkák (Feledi Project)
,,Az Atya, mint egy szálkát / visszaveszi a keresztet"
(MOM Kulturális Központ – Feledi Project: Szálkák – 2016. október 18.-i előadás)
Mint „első találkozás”, gondtalan érzés volt gyönyörködni a Feledi Project Psyché című estjében. Az új bemutató, Pilinszky: Szálkák fantázianevű előadása viszont intellektuális kihívást jelentett. Feledi János nem kínált könnyű utat. Ahhoz, hogy értő nézővé válhassak, ismernem kellett Pilinszky Szálkák című verskötetét, a Feledi Project már bevett szimbólumvilágát, kifejezésrendszerét, s el kellett fogadnom azt a gondolati bevezetőt is, amit a rendező-koreográfus kínált estje előtt, saját értelmi/érzelmi motivációjáról. Csak ülni és nézni, kevés volt.
Feledi Project - Psyché
Csak egy tánc volt?
(Nemzeti Táncszínház - Feledi Project: Psyché - 2016. szeptember 22.- i előadás)
Lehet, botorság arról írni, amihez alapvetően semmi köze nincs az embernek, de érzi, mégis valami megfogta, foglalkoztatja. Eddig a napig tuti az utolsó utáni ötleteim egyike lett volna, beülni egy modern táncszínházi előadásra. Miért tettem mégis? Az életemben tavaly felbukkanó „pillangóhatás” újabb kis fodraként, egy új ismerős invitálására. De ha már így esett, a lehető legjobb, ami velem történhetett, hogy ez a Feledi Project egyik előadása volt.