Egy tánc az életünk 

(MITEM 2024/ Gesher Színház, Tel-Aviv - Jaffa, koprodukcióban Les Gemeaux, Sceaux, France – Tolsztoj: Anna Karenina – 2024. április 11.) 

Szegvári Menyhért színész-rendezőtől a gondolat, hogy az igazán szörnyű történeteket úgy lehet hatásosan színpadra vinni, ha megkeressük benne a humort, mert az akasztófa tövében is nő virág. Hasonlóan vélekedhetett a múlt hónapban földi létét elhagyó litván Rimas Tuminas is, mert keze alól költőien derűs, egyben magasztosan szép, szimbolikákkal teli előadásként került színpadra az Anna Karenina adaptációja. Sok boldogtalan ember sorsát optimista derűvel ábrázolja, mondván, hogy élni és szeretni fáj, de a szeretni és szeretve lenni átélése miatt – ha csak órákra, napokra, pár évre is, de - megéri.  

Ruszt József tér … a Broadwaytól balra

(Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház - Thomas Meehan - Charles Strouse - Martin Charnin: Annie – 2024. április 12-i előadás) 

Éva: Dupla élvezet a premier, amikor a nézőtérről olyan egyszerűen könnyűnek és könnyednek látszik ez a bitang nehéz zenés műfaj. Az eszünk hiába tudja, hogy annyi munka van ebben az előadásban, ami egy piramis felépítéséhez kell, a bennünk élő önfeledt néző természetesnek veszi a hibátlan belépést, a tizenegy tagú mindent eljátszó zenekart, az iskolázott énekhangokat, a sokszínű játékot, a takkra lépő tánckart, a zéró üresjáratot, az összes működő poént, a hozzáadott szívet, lelket és tehetséget. Böhm György rendező, aki Thália régi cimbije és kispapja már az első pillanatban megvett minket a „Ruszt József tér”-táblával.

Iza: Járvány, veszélyhelyzet, infláció, megszorítások, a közszféra sztrájkhullámai, évek óta ebben élünk. Mivel lehetne ebből kis időre kiszakadni? Egy musicallel, és éppen az Annie-vel, amelynek alapüzenete, hogy a világválság nem feltétlenül pusztít el. (A darabban az 1929-1933 közötti világválság nyomasztja Amerika lakosságát.) Könnyű lehetne egy ilyen típusú zenés darabbal gyönyörködtetve fantáziálgatni vagy szentimentalizálni, ám a zalaegerszegi produkció – Böhm György vezénylete - legnagyobb értéke az, hogy ezt elegánsan elkerüli.  

Viaticum  

(MITEM 2024 - Sardegna Teatro, Teatro Bellini Napoli, ERT Emilia Romagna Teatro Fondazione, Fondazione Teatro Due Parma - Alessandro Serra: TRAGÉDIA | Oidipusz éneke – 2024. április 27-i előadás)

Az elődásban benne van Serra korábbi produkcióinak minden kifejező, egyben esztétikai kódja, amelyek ismertté tették színházát. Mesteri fény- és hangjáték Szophoklész művei után arról, hogy a rendező miként képes egy hatalmas esztétikai szuggesztióra redukálni az Oidipuszt. A történet klasszikus szerkezetében, látványos képek egymásutániságán át lépésről-lépése követjük Oidipusz bukását és az anyagi világból való szabadulását. A produkció képes visszaadni a dráma dramaturgiai sűrűségét, annak mélységét. Nem feltétlen nézném minden héten Serra színházát, de évente egyszer kivételes kaland.  

„Valami baj van Kazincbarcikán…”

(Örkény Színház - William Shakespeare Szentivánéji álom című drámájának Závada Péter féle átirata: LIDÉRCEK, SHAXPEARE, DELÍRIUM – 2024. április 2-i előadás)

Éva: Bodó Viktornak Budapesten rég színházat kéne vezetnie, itt azonban nyilván nem fog. Nagy kár, mert ha ő rendez, ott mindig a szabadságról van szó. Csak már - 2024 Magyarországához illően - nagyon keserűen. Ennek ellenére én szeretem Bodó univerzumát az egymásba érő-forduló életekkel, a dimenziólépésekkel, a műfajszörffel, az infantilis mágia keveredését a kisrealista jellemábrázolással, és az abba virtuózan átcsapó szürreállal.

Iza: Vigyáznék a gyors ítéletekkel, de ez a produkció először, másodszor, meg harmadszor is „retró diszkószínház”. Nem áhítozom - általam sosem látott - iskolateremtő színházi nagyok után, megértettem, hogy színházi korosztályom jelene ez. De a csillogó lufikból kiértenék némi mondanivalót, hogy ne csak keressem a kincset, ami nincs. A színház arra hivatott, hogy adott kor emberi, társadalmi viszonyait elém tárja, és lehetőleg lenyomatot is hagyjon a korról. Azonban az előadás tömör víziója, amit Bob Dylan énekel-szaval már ötven éve: I would not feel so all alone/Everybody must get stoned. Hát, NEM.