Elemek megjelenítése címkék szerint: Fekete Ernő
Színházi Kritikusok Céhe versus „mezei nézők”
Miután a Színházi Kritikusok Céhe nyilvánosságra hozta saját listáját, mi, mezei nézők is összeálltunk egy szavazás erejéig, a díjkiosztás és az eredményhirdetés előtt egy hónappal. A színikritikusok 24-25-en szoktak szavazni minden évben, mi most 38-an voltunk, olyan nézők, akik hetente többször is színházban töltik az estéjüket. Mi így láttuk a tavalyi évadot, gyermekelőadásra és életműdíjra nem voksoltunk, bár az utóbbira tudtunk volna, de mindenki örült Székely Gábornak. Van némi azonosság, de a hangsúlyok azért alapvetően máshol vannak.
A mizantróp (Katona József Színház)
Haraggal és önként – „hogy csak önmagad légy”
A Katona József Színház 2011. januárjában Zsámbéki Gábor rendezésében mutatta be Moliére A mizantróp című színművét. Szimbolikusnak tetszik, hogy a színház fennállása alatt egyszer történt csak meg, hogy egy darabot két rendezésben is színre vittek. Az 1988-as, méltán elhíresült előadást Cserhalmi Györggyel a főszerepben Székely Gábor leköszönő igazgató rendezte, akinek ez volt Katonában az utolsó rendezése. Zsámbéki Gábor a 2011-es bemutatót követően adta át a színház vezetését Máté Gábornak, aki mindkét Mizantrópban szerepelt. Ez a rendezés egy Zsámbéki-maxima és összegzés. Érdemes megkeresni a választ, hogy miért megy majd négy éve szinte teltházzal.
Ahogy tetszik
"Gyújtottál már tábortüzet ÉS-el ?"
(Katona József Színház - Shakespeare: Ahogy tetszik - 2016. május 16-i előadás)
Mintha csak a MITEM még nem ért volna véget, s a Moszkvai Művész Színház itt maradt volna egy koncert erejéig. Az Ahogy tetszik ugyanúgy végződik Kovács D. Dánielnél, mint Rizsakovnál a Korszerűtlen koncert, fergeteges rock and rollba torkollik. Jóleső érzés, hogy amit az orosz húszévesek tudnak, azt a mi harmincasaink, vagy majdnem harmincasaink is. Két óra elteltével Borbély Alexandra és Tasnádi Bence ugyanolyan jól ropja, mint az orosz mester végzős diákjai.
Mennyekbe vágtató prolibusz
"Köszöntelek a szivárvánnyal"
(Katona József Színház/Sufni - Mennyekbe vágtató prolibusz - 2016. április 29-i előadás)
Mi kell ahhoz, hogy valaki képes legyen egy órán át lekötni a figyelmünket, úgy, hogy megakadályozza, lopva se pislogjunk az óránk számlapjára ? Nem tudom, de Fekete Ernő biztos hordozza azt a gént, ami erre képessé tesz valakit. A színész Weöres-estjén fel sem merült annak a lehetősége, hogy unatkozzak.
Római vakáció
Kinek kell itt Gregory Peck ?
(Belvárosi Színház/Orlai Produkció - Római vakáció - 2015. november 14.-i előadás)
A nap, amikor kiderült, hogy Fekete Ernő nemcsak a jambikus verssorok tolmácsolásában tökéletes, de zenés műfajban sem utolsó. A nap, amikor kiderül, hogy egy színészegyéniség - ha odateszi magát - képes elvakítani egy legendát, s fapadosban is feledtetni egy kultfilmet.
Sirály
Arkagyina háznépe
(Katona József Színház - Csehov: Sirály - 2015. december 21.-i előadás)
Hatalmas várakozásokkal ültem be decemberben a Katona József Színházba, a Sirályra. Izgalommal töltött el, hogy Csehov darabot láthatok, azt Ascher Tamás viszi színre, s a szereposztás már előre valami nagyon mást ígért, mint amire a társulat tagjai alapján a színház törzsközönsége számíthatott. Az előzetes nagy elvárások persze mindig veszélyesek.
Az Olaszliszkai
"A gyűlölet korunk vezére", avagy Olaszliszka vs. Tatárszentgyörgy
(Katona József Színház - Az Olaszliszkai - 2015. október 8.-i előadás / Örkény Színház - Mese az igazságtételről, avagy A hét szamuráj – 2015.november 12.-i előadás)
Két kibeszéletlen társadalmi konfliktus. Két színházi műhely, két egymást követő művészgeneráció állásfoglalása, véleménynyilvánítása majdnem azonos témában. Tehet-e valamit a színház akkor, amikor a társadalom képtelen?